"  ... ő pedig maga vitte a keresztet..."

Arcod nem tudod árnyékban vagy sötétségben  sem letagadni. Csak te lehetsz aki árnyékban , sötétben vagy és csak te lehetsz aki didereg a hidegben látó szemekkel is vakon tapogat a sötétségben. Helyetted senki sem félhet, senki sem örvendhet. Arcod csak a tied, mint a sebeid, akinek fájdalmát csak neked kell viselned.  Te sem vagy helyettesíthető, mert csak egyszeri és megismételhetetlen vagy. A te sebeid fájdalmát lehet hogy mások is átérzik, de a gyógyulás csak a tied lehet.A sebeid csak a tiéid - és csak te hordozhatod.  A kereszt az ami felsebez.

E köves dombon tövises  termőföld

keserű szulákja vakítaná a jövőt.

Amúgy sem teremhet majd  szőlőt,

csupán ha hallanád mint szólít ősöd.

Tövisszirom éled ébredő szívedben,

elringatja a jót jövőt őrző hitedben.

Tisztátalan ajkadhoz szavak sietnek,

szeráfok parazsán csendben sistereg

az el nem mondható ,  le nem írható szó.

Dalt penget a szél  a színbort adó szőlőről

az ismét újratermő szőlő-gyökértőről.

Tisztítsd hát e dombot gyűjtsd  a köveket,

indulj hát  munkába , derekad  övezd fel!

Behunyom a szemem,

vigyázz reám Szentem!

Hamut porzik a szám,

vigyázz reám  Atyám.

Hamu porlik bennem,

gond-viselj Istenem.

Hamu porlik rajtam,

Hozzád imádkoztam.

Hamu borítja az  eget ?

Tisztítsd meg a lelkem.

 Benned izzik a parázs,

hallgasd meg az imám.

Gyökérre szórt hamu:

érdemünk, oltalmunk.

Nyissad ki a szemem:

gond-viselj Istenem.

Hamu, hamu ,hamu,

hamu, hamu, hamu,

hamu,hamu,hamu,

hamu,hamu,hamu.

" Akinek sokat adtak attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." Lk. 12,48

A talentum példázata ismerős, de röviden hadd foglaljam össze. Egy embernek nagy vagyona volt - túlságosan sok, hogy maga megtudta volna őrizni , vagy gazdálkodni tudott volna vele egymaga. Számunkra most nem az a fontos, hogy honnan volt a vagyona. Valószínű kereskedő volt, de lehet hogy örökölte egy részét.....  elindul a gondolat, a képzelet a vagyonos emberről: sokat dolgozott és megtakarította, jól kamatoztatta, vagy jól fektetett be, jól menő vállalkozása volt, jól vállalkozott, sokat termelt és volt piaca ...

" ....Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá segítőtársat..." 1 Móz 2,18

Valahol a föld négy sarkának meghatározott helyén boldogan éltek  a szép arcú emberek. Tiszta volt a levegőjük, édes az anyaföld termő röge, szomjat oltó a forrásvíz és meleg napsugár barnította arcukat. Ezek a szép arcú emberek elhatározták, hogy építenek egy nagy épületet amelynek legyen látható tornya is. Ezt a nagy épületet azért fogtak neki építeni, hogy időnként oda mind elmenjenek és kellemesen töltsék az időt, ahol időnként találkozni lehet.  Ezek a szép arcú emberek ismerték Bábel történetét ezért különös gonddal fogtak neki az építésnek.

„Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy.Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek morognak, csapkodnak.A kagyló egészen mást tesz.Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki,ami csökkenti a kellemetlen súrlódást.Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsájtott anyag megszilárdul és gyönyörűséges gyöngyé változik.

Mint szántott mező kalászt-adó magot,

mint kályhában parázs  lángoló sóhajod,

mint versben a ritmus  sóhajtó hangod,

mint piruló pipacs  eltitkolt óhajod,

mint szép festmény  mázoló  ecsetét,

mint árnyékos barlang a virrasztó remetét,

keresem, hogy elmondjam végre,

hogy szavakba fújjam és fessem,

hogy  ráégessem lelked egére,

és   ne a csend sírjába temessem.

Mint koldus  könnyű  kalapját,

mint kunyhó évszázados alapját,

keresem, mint ösvény eltévedt  vándorát,

mint széncinke a zsírt a hideg havas ágon,

mint király a nehéz és nagy arany koronát,

keresem az  emberi s egyben istenibb világot.