" Akinek sokat adtak attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." Lk. 12,48

A talentum példázata ismerős, de röviden hadd foglaljam össze. Egy embernek nagy vagyona volt - túlságosan sok, hogy maga megtudta volna őrizni , vagy gazdálkodni tudott volna vele egymaga. Számunkra most nem az a fontos, hogy honnan volt a vagyona. Valószínű kereskedő volt, de lehet hogy örökölte egy részét.....  elindul a gondolat, a képzelet a vagyonos emberről: sokat dolgozott és megtakarította, jól kamatoztatta, vagy jól fektetett be, jól menő vállalkozása volt, jól vállalkozott, sokat termelt és volt piaca ... vagy csalt, lopott ... s máris elindult a képzeletünk.  A vagyonos ember  képe , képzete egyesek számára már tiszteletet parancsol, csupán csak azért, mert vagyona van,míg mások számára lehet, hogy  megvetést, irigységet, sajnálatot, vagy éppen ellenségeskedést,barátságot... sok mindent . 

A "vagyonos ember" önmagában nem lehet sem bűnös, sem nem parancsolhat tiszteltet, csupán azért mert nagy vagyona van. Így önmagában a "vagyonos ember" általános képe a mai ember számára sok mindent jelent. Különösen a gazdasági válság idejében, különösen a szegénység idejében, amikor mindennek megy fel az ára és a bérek, a fizetések ezzel egy időben csökkenek. Lám már az Egyesült Államokban is sztrájkolnak a közalkalmazottak.... Szóval nem lehet könnyű vállalni valakinek manapság azt, hogy vagyonos emberként nézzek rá, mert egyre több a szegény , kiszolgáltatott ember. Anélkül hogy szánalmat, vagy sajnálatot keltenék a "vagyonos ember" iránt, vagy felől, a puszta tényektől ne tekintsünk el. Nem könnyű - hadd tegyem hozza -  ha nem jézusi jó gazdaként bízza rá kincseit jó sáfáraira.  S habár a példázatban a vagyonos embert nem kérte számon, tudjuk egyszer mindenkit szólítanak és számon is kérnek.

A jézusi szolgálatban egy olyan vagyonos ember képét rajzolja meg Jézus , aki meg tudta osztani a gazdagságát a szolgáival, illetve a sáfáraival. Okos gazdag volt ez a példázatbeli ember, nem a jézusi példázat másik "bolond gazdag" , vagyonos ember példája, aki csak egymásra gyűjti a vagyonát és elfeledkezik arról, hogy egyszer az ő lelkét is elkérik , s akkor meg hiábavaló volt a nagy gazdagság utáni hajtás mert nem marad ideje élni a vagyongyűjtés közben. Szóval ez a vagyonos ember, akiről Jézus itt példázatát mondja, rá tudta bízni gazdagságnak egy részét más emberekre. Mert vagyona nem vakította el, nem ölte ki lelkéből a bizalmat a gazdagság. Talán érezte is, hogy már erejét meghaladja a gazdagságának az ügyvitele és szüksége van társakra, akik segítenek neki. Ez a gazdagság nem öncélú vagyon volt - hanem olyan érték, amit másokra is rá tudott bízni.

Ez a rövid bevezetés legalább két kérdést tesz fel:1) ha te lennél a vagyonos ember tudnál-e ilyen lenni ? 2) Milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy a vagyonos emberek sáfárkodni bízzanak meg ?

A vagyonos ember bizalma mellett megfelelő emberismeret és okosság is volt. Jól ismerte a szolgáit, tudta, hogy kire bízhat egy, kettő vagy öt talentumot. Kellett lennie egy ismeretnek, egy rendszernek, egy használható elvnek, ami alapján eloszthatta a gazda a vagyonát  a sáfárai közt.  Vajon mi volt , mi lehet ez az ismeret?  A megbízhatóság ismérve!  Az ahogy élünk, az alapján érdemeljük ki azt, hogy mennyit és mit bíznak ránk. A bizalmat ki kell érdemelni, a bizalmat ki lehet érdemelni . A jézusi példázat nem tér ki erre ,de biztos hogy megvolt az oka a gazdának arra, hogy kinek miért és mennyi talentumot adjon. Hisz nem mindegy, hogy valaki öt vagy két, esetleg csak egy talentumot ás el, mert a veszteség mértéke nem azonos. Ezért a gazda jól kellett tudja hogy kinek mennyi talentumot ad és miért. Látjuk, hogy itt egy okos gazda áll előttünk, s a sáfárok is többé-kevésbé megfelelnek az elvárásoknak, illetve ki-ki tehetsége szerint járt el a rábízottakkal.

Testvérem! Érzed mekkora felelőssége volt a gazdának, a talentumok elosztását illetően?  Érzed, hogy nemcsak a gazdának , de a sáfároknak is volt felelősségük ? Nem tékozolhatta el sem a gazda sem a sáfárok nem veszíthették el a rábízottakat. Felelnie kellett a gazdának is és felelniük kellett a sáfároknak is!

Ki az akinek adnak és ki az akinek nem adnak? " Akinek van annak adatok.. Mt 13,12 ...de ha valakinek nincs akkor kérjen : " Kérjetek és adatik..." Mt 7,7, s ha egy akaraton lesznek ketten akik a mennyei Atyától kérnek azok számára megadatik (Mt 18,19). De hát," mid van amit nem kaptál ? " 1 Kor 4,7 ... teszi fel a kérdést Pál apostol. 

Szóval mi alapján lehet "kapni" ? A sok lehetséges válasz közül hadd emeljem ki a fentiek alapján: a tehetség szerint, az egyetértés alapján.

De ha már valakinek valamit adnak, akkor azt számon is kérik tőle!Vagy nem adnak semmit és nem is kérnek számon semmit, vagy ha sokat adnak akkor sokat kérnek számon tőle. Melyik a jobb állapot ?  Talán az, hogy semmit se bízzanak ránk ? Talán az, hogy soha semmit se kérjenek számon tőlünk, soha semmit se kívánjanak tőlünk ?  De ha semmi sem bízható ránk, akkor meg az életünk célját veszítjük el! Hiszen mindenkinek akinek az életben célja lehet, arra rábíznak valamit, annak adnak valamit, attól számon kérnek valamit. Ránk bízzák az álmokat, a célokat , a vágyakat - és nekünk tenni kell valamit ezért, mert mi lesz ha majd jön a nagy számonkérés ?

Ránk bízta Isten az életet , a maga sok vagy kevés talentumával, ami alapján kívánnak tőlünk is. Majd a nagy számonkérés idejében, amikor visszakéri a földi létet tőlünk a mennyei Atya , hogyan tudunk beszámolni arról hogy miért éltünk hogyan valósítottuk meg céljainkat, hogyan sáfárkodtunk a ránk bízottakkal ?

Nézd testvérem, milyen rengeteg  dolgot adott neked az Isten, ami életed talentumait képezik.  Nem csak egy talentumot adott neked, csak meg kell lásd, felelősséget kell érezz iránta, hogy majd tudj beszámolni erről. Minél több dolgot megtalálsz abból amit neked adott annál többet tudsz te is adni és annál több dologról sáfárkodsz. S nem kisebb a szolga a maga uránál.

Adja a jó Isten, hogy minél több dolgot kérjenek tőlünk is számon, mert akkor sok dolgot adtak nekünk , sok dolgot bíztak ránk! S a ránk bízott drága kincset pedig őrizzük meg ! Ámen