„Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy.Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek morognak, csapkodnak.A kagyló egészen mást tesz.Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki,ami csökkenti a kellemetlen súrlódást.Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsájtott anyag megszilárdul és gyönyörűséges gyöngyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy”

M.Dale Baughman.

Már majdnem 30 év !!!!!!

2011 január 16-án , nem a megszokott időpontban, l0 órától, hanem 11 órától tartotta a nyárádszeredai Unitárius Egyház az Istentiszteletet.

Ez nem volt véletlen. Az előre kiosztott meghívókból tudtuk, hogy visszapillantás lesz ezen a napon a nyárádszeredai Unitárius Egyház megalakulására, ami 1983-ra tehető. Ekkor sikerült az unitáriusoknak megvásárolniuk a helyi Katolikusok Egyháztól egy kápolnát, amit a katolikusok a legnagyobb jó indulattal és kedvezménnyel adtak nekünk, amiért mindig hálásak vagyunk.

A beszámoló gyűlést Sándor Szilárd tiszteletes nagyon egyszerűen, röviden tartotta, a jelenlegi technikát is felhasználva nemcsak szóban, hanem a fontosabb eseményeket ki is vetítve egy nagy vászonra. Ezen a vásznon peregtek az események, évszámok, de nemcsak a vásznan, hanem a valóságban is gyorsan peregtek ezek az évek. Ezt azért írom, mert így érzem. Már a kápolna vásárlásakor is itt voltam az unitárius hívek között, azóta majdnem 30 év telt el, de mégis mintha csak most lett volna.

Az istentiszteletet a tiszteletes úr egy rövid bibliai gondolattal és imával indította, majd vetítéssel egybekötve mesélte az egyház történetét1983-tól kezdődően 2010-ig.

Ma már nyárádszereda főterén áll a szép fehérre meszelt tornyos unitárius templomunk! Reményeink szerint 2011-ben ott fogjuk a Karácsonyt(  A Fény születését ) ünnepelni. Ez tényleg tündérmese.

A beszámolóban benne van Szén Sándor tiszteletes neve, akinek szolgálati ideje alatt indult el a templom építésének gondolata és az első lépések. Kiemelt személy Adorjáni Domokos, az akkori gondnok. Ugyancsak nem maradhatott ki,a már néhai püspök, Szabó Árpád segítségének méltatása sem, akire egy perc néma csenddel emlékeztünk.

Nem maradtak ki azok sem akik hozzájárultak ennek a nagy merész tervnek a megvalósításához: első sorban a hívek, az első lépéshez szükséges területet adó helyi tanács oroszlán része is benne van az aranykönyvben, valamint a megyei tanácstól kapott segítségek is.

A beszámoló után nagyon szép gondolatokkal fordult a templomot építő unitáriusokhoz a helyi polgármester Dászkel László, (tőle van írásom mottója is), ugyancsak a megyei tanácstól Szabó Árpád, aki végig segített az építkezéshez szükséges pályázatok megírásában is.

Mikor úgy gondoltuk, hogy semmi sem maradt ki az nyárádszeredai unitáriusok történetéből, Kocsis József hívő kért szót, nosztalgiával mondta el, hogy az 1970-es évektől egésszen 1983-ig az unitárius istentiszteleteknek a Református Egyház adott helyet, ami nagy segítség volt akkor.

Elgondolkozhatunk ezen mi erdélyiek, de nemcsak mi, hanem egész  Európa is! Hiszen 1568-ban a világon elsőként éppen itt hirdették ki a vallásszabadságot, ami az emberi jogokért folytatott sok évszázados küzdelem egyik fontos fejezete volt.

2011 január 16.-án talán méltán büszke utódokként ünnepeltünk mi Nyárádszeredaiak. Hiszen a  minket unitáriusokat itt keresztényi felebarátként segítettek a  nyárádszeredai  reformátusok, katolikusok egyaránt, sőt az templomépítési adományozók névsorában is van református és katolikus hívő is.

Ez az istentisztelettel egybekötött, nem több mint másfél órás beszámoló gyűlésünk egy felemelő, lelket melegítő vasárnap délelőtt volt. Ilyen vasárnapok után nyugodt lélekkel,békével,reménységgel jöhetnek a hétköznapok.

Ugyancsak szívet, lelket melengető volt az Újév első vasárnapi istentisztelete is, a jelenlegi püspök úr Újévi köszöntő levelével.

Talán csak azt  sajnálom, hogy a kiküldött meghívók nem találtak maximálisan meghallgatásra, hiszen ilyen érzésekkel, gondolatokkal feltöltődve mindenki sokkal könnyebben viselheti a hétköznapokat, a megpróbáltatásokat is.

Nagyon remélem, hogy az új templomunkat vasárnapról vasárnapra egyre népesebb közösség fogadja majd, és  nem csak ünnepnapokon fogjuk megtölteni.

Ez a szép vasárnap mivel is végződhetett volna, mint a két Himnusszal .

Szakács Etelka