Szeretettel köszöntelek a Unitárius közösség. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Unitárius közösség. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Unitárius közösség. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Unitárius közösség. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Unitárius közösség. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Unitárius közösség. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Unitárius közösség. közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Unitárius közösség. vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mint szántott mező kalászt-adó magot,
mint kályhában parázs lángoló sóhajod,
mint versben a ritmus sóhajtó hangod,
mint piruló pipacs eltitkolt óhajod,
mint szép festmény mázoló ecsetét,
mint árnyékos barlang a virrasztó remetét,
keresem, hogy elmondjam végre,
hogy szavakba fújjam és fessem,
hogy ráégessem lelked egére,
és ne a csend sírjába temessem.
Mint koldus könnyű kalapját,
mint kunyhó évszázados alapját,
keresem, mint ösvény eltévedt vándorát,
mint széncinke a zsírt a hideg havas ágon,
mint király a nehéz és nagy arany koronát,
keresem az emberi s egyben istenibb világot.
Mint otthon a parázsló meleg csikó-kályhát,
mint rideg törvény a füstölgő égető máglyát,
mint szeges kaloda az éhes tolvajt.
Közben az égvilágon mindent elfelejtek,
fagyos folyót s a jeget, mi elolvadt,
mert nincs más csak az hogy keressek.
Lelkem titkos szirmait eléd szórom,
szánj egy kis időt rám , hozzád szólok!
Ha rám figyelsz, a mező kalászt érlel.
Neked adom a szó vigasztaló hangját
- ha meghallgatsz, a parázs sóhajt ég el -
templomok orgonák fölötti harangját .
Az ecset színt mázol a szép festményre:
villámzó napsütések békéjét az égre
és újra otthon lesz minden, kapun belül,
koldusok koronája, királyok kalapja.
Az ösvény számára a vándor megkerül,
fagyos-szép ágakon madarak maradnak,
lelked felhőin megzendülnek az ódák.
Jeges folyók a fagyok csendjét szórják,
füstölgő máglyák tüzes törvények átkaira,
huzatot vonnak a csend virrasztó ravatalára,
s a meg nem hallott szó eltékozolt álmaira.
Olvasd el: feljegyeztem a hallgatás margójára
legközelebb ha szükséged lenne egy társra ,
rám számíthatsz, én meghallgatlak, te mezők kalásza !
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!