… a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék…” 1 Kir 8,11

Földre szállott felhő: köd. A köd tehetetlenné teszi az embert. Nem biztos a látás, nem biztos a jól ismert úton való közlekedés, nem biztos az állás. Bizonytalan a látás, az állás a közlekedés - és a gondolat ( ? ). Köd - tehetetlenség érzését adja,  még annak is aki szolgálni szeretne. Köd - felhő.

A fenti ha összekeveredik a lentivel  - homály lesz. A fent legyen méltóságos , legyen tiszta, legyen lefele tekintő. A tiszta gondolatot ne piszkítsa be az indulat, a tiszta érzést ne maszatolja össze az öntagadó vallomás.  Jaj lenne ha nem tudnánk már felfele tekinteni, mert minden ami fenn van alászállana, jaj lenne ha egyenlővé tennénk magunkat Istennel. Jaj ha alászáll a felhő és homályba fed mindent , mert akkor nem látunk az orrunk hegyéig sem, akkor nem látunk az ujjunk begyéig sem, mert a ködben hiába nézünk tükörbe, mert a köd elfed , betakar, eltitkol mindent, még az ismeretlent is.

A felhő miatt, a köd miatt nem tudunk odaállani ahol a helyünk lenne. Hol van az ember helye ? Köd nélkül felismernénk vajon ? Miért is a köd, miért is a homály a mindent befedő láthatár, miért is a földre szállott felhő, hiszen ha a felhő fent marad akkor idelent is tisztább minden. Minek a köd, minek az égi homály?

Pedig milyen nagy dolog odaállani, ahol a helyünk van, pedig milyen nagy dolog ott lenni ahol számítanak ránk, ahol számon tartanak és igen számon is kérnek. A felhőt nem tudjuk számon kérni, nem tudjuk  hibáztatni, nem tudjuk “visszaseperni” az égre.

A köd egyszer csak fel fog szállani, hisz a felhő lent nincs otthon. A felhő otthona fent van. El kell fogadunk, hogy mi a felhők alatt vagyunk.  Akkor pedig tudjuk-e, hogy hova kell állanunk, tudjuk-e, hogy hol a szolgálat ahova oda kell állani ? Ha felszáll a köd, megtudunk-e majd állani ott ahol szolgálatunkat kell végeznünk?

A köd azért jött alá - lehet - hogy valami titok nyilvánvalóvá legyen, hogy valami titok megszülessen , hogy megízleljük a fent magasságát, de hát lám képtelenek vagyunk, mert lám homályba borít mindent a magasság ha alászáll, mert hiába tekintünk fel, mert nincs már fenn csak lent van és homály és köd. Éretlenek lennénk a szabadságra , azért a nagy homály ? Felfoghatatlan számunkra hogy a felhő földre száll és nem tudunk ekkor angyalokká lenni ?

Mikor száll fel a köd, mikor gyógyítja be szemünket , a földre szállt felhő azért, hogy tisztán lássunk ? Lehet hogy a ködben a mi szövetség ládánk is ott van elérhető közelségben, de nem látjuk nem akarjuk látni, hiába meresszük a szemünk,  mert a ködben csak belső látással, csak intuícióval, csak lélekkel láthatunk, csak úgy tudunk odaállani szolgálatunk helyére.

Ebben segítsen meg a Mindenható minket! Ámen