"Könyörülj , Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyad árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez aki mellém áll.” Zsolt 57,2-3

A temetés, az elmúlás az életünk része -  általános megállapítás - egyszer mindenkit magához szólít az Isten. Aki meghal örök álomra szenderül.  Emberi életünk ideje véges itt e földi létben.  Életünknek ideje van. Ideje a születésnek, a gyerekkornak, ifjúkornak, felnőttkornak, ideje van az idős kornak. Nem tudjuk egyiket sem kihagyni, vagy felcserélni. Gyerekkorunkban szükségünk van a szülői gondoskodásra, szükségünk van arra, hogy valaki vigyázzon ránk. Ifjúkorunkban, a gyerekkorunkból magunkkal hozott vágyainkat álmodjuk színessé és felnőtt korunkban ezeket az álmokat szeretnénk megvalósítani. Idős korunkban pedig keressük kikre tudjuk a megvalósított álmainkból valamit rábízni valakire.  Jaj akkor, ha gyerekkorunkból hiányzik a gondoskodó szeretet , jaj akkor, ha ifjúkorunk fakó álomtalan marad, de jaj akkor is ha csak az álmokkal maradunk de nem tudjuk egy részét bár valósággá tenni és jaj testet öltött álmaink titkait úgy visszük a sírba, hogy előtte nem bízzuk rá senkire.

Milyen jó lenne, ha az emberi életünk idejét csak az álmokkal, a beteljesüléssel s ezek fölötti őrködéssel töltenénk ! Milyen jó lenne ha emberi életünket csupán az álmok beteljesülése vagy ezért való küzdelem határozná meg! Ahhoz , hogy álmodni tudjunk ahhoz édes otthonra, képzeletünket színező és bátorító szellőjű szülőföldre van szükségünk.  Akinek nem adatik meg az édes otthon biztonsága annak álmai mindig elérhetetlen távolságban lesznek és bátortalan lesz az önmegvalósításra. Akinek pedig álmai túl súlyosak és ehhez ő túl gyengének bizonyulna, az örök kudarc fájdalmának szomorúságával telik el élete. De ha csak álmai után szalad meglehet hogy nem marad idő egy álom valóra váltására sem. Mindezek ellenére állítom mégis: milyen egyszerű lenne ha csak álmaink valóra váltásával telne el életünk.

Életünk tehát nem csak az álmok kergetésével, megvalósításával telik el - vagy legalábbis is igen szerencsés az az emberi élet, aki ezt élete vége felé elmondhatná ezt magáról. Pedig minden megvalósult álom után mindenki gazdagabb lesz akikkel együtt sikerül álmainkat valóra váltani. De, jaj annak az embernek akin álomtalanul folyik át az életidő. Egyszóval: álmok nélkül és ezek megvalósulása nélkül életünk szegényebb lenne, de ha  életünk örökös álom-kergetéssel telik el , ha hiányzik bennünk a hűség, a kitartás akkor szertefoszlik életünk, mint köd a völgyben és habár mindenütt ott van, de mivel mindent betakar semmit sem enged meglátnunk, felismernünk.

Minden emberi életben  a gondviselő Isten az Ő álmát valósítja meg, hiszen Lelkéből lelket ad nekünk s ránk bízza , hogy mit kezdünk e nagyszerű lehetőséggel életünk folyamán.  Jaj nekünk, ha összetörjük a Teremtő Isten álmát amit bennünk álmodott valóra!

Az élet nem egyformán osztja ki az utait mindenkinek. Vannak utak amelyek elvezetnek az álmaink megvalósulásához és ismét vannak utak melyek eltávolítanak ettől. Vannak utak ahol közömbössé válunk embertársainkkal szemben és ismét vannak utak ahol érezzük egymás lelkét és felismerjük azt ami közös mindannyiunkban amit a Teremtőtől kaptunk, hogy sáfárkodjunk vele. Jaj nekünk, ha nem hasznosítjuk időnket, hogy munkáljuk azt a beteljesülést amit a jó Isten bíz ránk, hogy megvalósítsuk azt az álmot, amit bennünk megálmodott.

Bizony vannak dolgok amiért magunk vagyunk a felelősek és ismét vannak dolgok amiért nem mi vagyunk a felelősek. Megtörténhet, hogy önhibánk nélkül kerülünk abba a veszedelembe ahol összetörnek álmaink, vagy mi törjük össze az Isten velünk , bennünk megálmodott álmát . Minden esetben oltalomra, menedékre van szükségünk. Oltalomra, ahol gyógyul a gyászos szívünk, menedékre ahol felerősödik a lélek.

Oltalom, ahol csalódásainkból felgyógyulunk , oltalom ahol megmaradunk a veszedelmekben. Veszedelem minden mi elszakadás a Teremtő Istentől. Veszedelem minden, mi nem tud szárnyalni, mi álmok nélküli, vagy álmok beteljesedése nélküli világ.

A felséges Isten mellénk áll - vegyük hát észre megtartó áldását,  a lelkünk mélyéből kisugárzó isteni álmokat.

Elhunyt embertársunk korán árván maradt - anyai nagyszülei nevelésében végzi el a középiskolát Vásárhelyen, majd helyettes tanítóként s és később könyvelőként dolgozik. 3o éve özvegy , két éve veszítette el lányát , ami amúgy is tönkretette amúgy is gyenge egészségét. Isten adjon számára csöndes pihenést , őrködjön örök álma fölött. Ámen.